A 3D platformerek egyik nagyapja újjászületett és jól van! De eléggé megizmosodott.

Ha visszamennék az időben és elmondanám a 10 éves énemnek, hogy új (teljes értékű) Crash Bandicoot folytatást csak 20 év múlva lát, elküldene a fenébe; de előtte jól megverne Tekken-ben. Pedig az a helyzet, hogy így van. Ugyanis a Crash Bandicoot 4: It's About Time méltán megérdemli a "legjobb folytatás" címet, hiába voltak kétségeim a bejelentést követően.

Azt szoktam mondani, hogy amiből csinálnak remastert/remaket, annak nagy a valószínűsége, hogy kap egy folytatást (szóval, szerintem lesz új Spyro és Tony Hawk is). Azért, mert ezek az újrahúzott változatok nagyon jól tesztelik a piacot és megnézhető, hogy valóban van-e igény rá és lehetséges-e új réteget megfogni. Láss csodát, a féléig a sírból visszahozott Crash-t is folytatták a tesztüzemként funkcionáló N. Sane Trilogy után.

A szelfiző Crash nagyon swag

A Crash 4 egy igazi modern 3D platformer játék. A grafika gyönyörű. Letisztult, kifejező animációk, hatalmas pályák és kicsit görcsösen elnyújtott játékidő. Annyira megnéznék egy Szombat reggeli rajzfilmet ezekkel a modellekkel (bevallom, nekem tetszenek az új modellek; még Crash is). Crash reszponzív, és a dupla ugrás egy kicsit le van lassítva, hogy precízen landolhassunk a kiszemelt helyen; amiben nagyon segít az alatta helyet kapó sárga kör is. Igaz, nálam néha nem érzékelte a gombot, amit nyomtam, de ez biztos javítva lesz.

A pályák gyönyörűek! Mindegyik élettel van teli, sokoldalú, vibráló és sokszor láthatod a távolban, hogy hol is lesz a vége. Rengeteg útelágazás közül választhatunk és "out of the box" megoldást kell alkalmaznunk, hogy továbbjuthassunk. Érdemes még itt megemlítenem a bónusz pályákat, mert azok fantasztikusan ötletesek és nehezek is. Eszméletlen jó érzés az, amikor a sokadik próbálkozás után sikerült átvinnem egyet kreatív megoldásokat használva egy kis szerencsével. Le a kalappal a tervezők előtt. Az új álarcok pedig nagyon sokat dobnak az egészen és a fejlesztők nem is sajnálták a kihívást belepakolni.

A zene nagyszerű, igaz egy kicsit eltérnek a megszokottól, de sok új kedvencem lett. Ami a legjobb, hogy a régi számok is visszatérnek eredeti formában, hála a "titkos szalagoknak", ahol Crash "kiképzésében" vehetünk részt egy valódi hard-core doboztörő agymenésben. Sőt, egy csomó infót megtudhatunk szőrös kis barátunkról.

A dobozok tekintetében is van változás. Kapunk időzítetteket is, amik azért borsot tudnak törni az orrod alá. A játék, amúgy folyamatosan jutalmaz, ezeket a különböző skin-ek adják. És igen, van köztük retro Crash is, így ha nem vagy megbékélve az új modellel, válthatsz a régire.

Első a biztonság

Hangozhatna úgy is, mint egy autós reklám szlogenje, de a Crash Bandicoot 4: It's About Time kissé biztonsági játékot játszik. Az ismerős történetben, a jól ismert karakterek térnek vissza (nincs Tiny Tiger). Sőt, a pályák helyszíne sem különösebben tér el a trilógiában már látottaktól. A különbség az "art designt" leszámítva az, hogy a különböző maszkok adják Crash képességeinek legjavát és történetbeli mellékszálakat is kapunk, amiket más-más karakterekkel kell teljesíteni. Most a motoros, repcsis pályákat ezek váltják fel. Tehát, olyan nagyon nem fogjuk idegennek érezni magunkat, mégis sikerült egy tucat újítást belepakolniuk a fejlesztőknek. A játék nagyobbik része, amolyan fan service érzést kelt, ami nem feltétlen baj, de kissé feleslegesnek érzem.

Dark Souls Crash

Nem szeretem a Dark Souls-os hasonlatot, de ezzel tudnám a legjobban leírni az új Crash-t. Ugyanis a játék nehézségi foka eléggé ingadozó, ami baromi zavaró tud lenni. Nem fokozatosan lesz nehéz a játék, hanem mondjuk a közepén kapunk eléggé izzasztó pályákat, majd könnyebbeket, de ez egy pályán belül is változhat. Ez nem feltétlen baj. A baj az, hogy a fejlesztők egy csomó esetben nemhogy nem gondolkodtak, hanem szándékosan szívatják a játékost és olyan dolgokat várnak el, amiket magukra és nem a játékosra szabtak.

Sok új mechanikát kapunk és több karakterrel (külön irányítással) vihetjük tovább a sztorit. Az utóbbival az a gond, hogy egyik sincs teljes mértékben kidolgozva és mindegyiknek vannak hátránya, bosszantó nehézsége.

A dobozok elhelyezése elég gyakran van látótávolságon kívül olyan helyeken, ahová nem is jutna eszedbe mászkálni. Ez sem lenne baj, ha mondjuk a doboz csücske kilógna (van ilyen is), vagy nyilvánvaló helyen lenne, de ez nincs így és úgy érezni, nem kapsz segítséget a 100%-os teljesítéshez. A játék arra ösztönöz, hogy fedezd fel a környezetet, kísérletezz. Ezért is választhatsz klasszikus (életet számláló) és egy modern (halált számláló) játékmód között. Viszont a 100%+-os teljesítésnél ezt a hajadra kenheted. Ugyanis minden pályát tökéletes szinten kell teljesítened, 100%-ig. Azaz, minden dobozt (a sunyin eldugottakat is), "hidden gem-et" meg kell találnod úgy, hogy nem halsz meg. Nem hangzik nehéznek, de hidd el, ez még a Crash 1-es kegyetlenséget is veri.

Azért, mert sok pálya túl hosszú, a dobozok elhelyezése eléggé eldugott és az irányításban jelenleg sok a hiba. Crash jól irányítható, de a gyakran lehet észrevenni "késést" és a mechanikák közti átmenet hibáját. Nálam a falon futás veri ki a biztosítékot agyvérzésig. Nem sikerül a falon maradni; ha a másikra ugrom rá, akkor nem éri el; vagy szimplán meggondolja magát Crash és leesik. Az ilyen kiforratlan irányítás miatt az egyik pár másodperces szakaszon (Cortex-szel), összesen 36 alkalommal haltam meg! Húzós szitukban, ahol gyorsan kell reagálni, nálam elég gyakran nem vette a lapot Crash és mást csinált, mint amit nyomtam.  A "titkos szalagok" megszerzése csak úgy lehetséges, hogy nem halsz meg addig, amíg el nem éred azt. Ez sokszor a pálya 3/4-én van. Ezért is tartom feleslegesnek az egyik fontos gyémántot, amit akkor kapsz meg, ha maximum 3 alkalommal harapsz a fűbe.

Tehát a játék elvárja, hogy tökéletes legyél, de elég gyakran feleslegesen szívat, meggondolatlan és a mellékkarakterek irányítása sem tökéletes. Szerintem, nem szabadott volna kiadni irányításbeli hibákkal a játékot, mert nagyban befolyásolja az élményt. 

Nem a legjobb Crash játék

A másik negatívum a játék hosszának kicsit görcsös kitolása. Egy pályának két verziója van. Egy sima és egy "speckó" N. Verted nevet viselő. Az utóbbi annyit jelent, hogy a már egyszer végigvitt pálya megvan tükrözve, kap egy nagyon látványos effektet (amitől sokszor a szemem folyt ki), és a "hidden gem" is máshol kap helyet. Ugye több karakterrel lehetünk, akiknek az útja keresztezi Crash-ét. Viszont, ezek a pályák nagyon rövidek és a maradék (ami lehet a fele vagy a háromnegyede) ismétli a már többször végigvitt Crash pályát. Szerintem sokat nem dob a játékon és ezek szimplán csak elnyújtott ismétlésként hatnak (pár másodperces sztorijelenetért cserébe), ezért is feleslegesek a mellék karakterek. A baj itt jön: Ezeket az N. Verted pályákat a mellékkarakterekkel is végig kell vinnünk tökéletes szinten ahhoz, hogy a 100%+-os végigjátszást elérjük. Tehát, a pályák nem csak ismétlődnek, de nagyon sokszor fogod látni őket, mert mindegyiken 12 gyémántot kell összeszedni + a titkos szalagot. Ha hard-core játékos vagy, akkor a visszatérő relikviák miatt meg még többször. Szóval a játékot végigviheted simán, és ugyanazokat a pályákat egy néha bosszantó filterrel és megtükrözve. Az ilyen "ismétlődés" szerintem nem valami kreatív és egy átlátszó módja a a játékidő kitolására.

Tartalom az van és a pénzedért rengeteg tartalmat kapsz. Igaz, hiányolom a Crash táncot, a rózsaszín boxer alsójának állandó látványát és több ismert karaktert is visszahozhattak volna. Igaz, Crash sokkal "tudatosabb" és kevésbé butácska. Nem húz elő gyémántot a popójából vagy hányja fel azt, és nem csinál random dolgokat.

Bevallom, nekem sok egy kicsit a játék. Nem csak a szívatós része miatt, hanem azért, mert a pályák túltömöttek és túlságosan elvonják a figyelmem. Szó szerint fáj a szemem 30 perc után (egy pályát átlagban 40 percig csináltam, ha minden dobozra rámentem), mert annyi mozgó elem van egyszerre a képernyőn. Lehet én vagyok öreg ehhez. Állandóan mozgásban kell lenni, mozog valami és megesik, hogy egy pályán több, túlzottan mozgalmas szakasz is van. Amikor befejeztem a játékot, nem azt éreztem, hogy "Jó volt, nézzük meg mi van még benne". Inkább azt, hogy "Végre vége van, kell egy kis pihenő".

Végszó

Vannak hibák és feleslegesen idegesítő részek, de a játék maga méltó folytatás (akkor is, ha a sztorihoz nem sokat tesz hozzá és egy fan service az egész). Örülök, hogy Crash ismét köztünk van. Egyrészt jó látni, hogy gyerekkorom egyik kedvenc szériájával még most is játszhatok. Másrészt azért, mert a mai gyerekek is átélhetik ezt a játékot és megérthetik, miért olyan nagy szám Crash! Igaz, ez a rész nem feltétlen gyerekbarát, inkább egy állóképességi teszt.

 Kép forrása: cgmagonline.com