A meg nem értett zseni szerelemgyermekének postai úton való csomagkézbesítése.
Életemben 2 játékot rendeltem elő. Az egyik, a 2013-mas GTA5 a másik, pedig a Death Stranding. Úgy voltam vele, hogy bevállalom, mert szeretem a Metal Gear-t és bármi, amit Kojima csinál, érdekel. És itt volt a kis buktató a dologban.
Hideo Kojima egy megosztó személyiség. Sokan istenként tisztelik, sokan utálják. Mindenesetre azt el kell ismernünk, hogy Ő hozta be a mozit a játékokba. Snatcher, Policenauts, Metal Gear és sorolhatnám, mennyi olyan játék került ki az elméjéből, melyek inkább a filmes műfajt veszik alapul és azt ülteti át egy játékba. Sokan kritizálják emiatt, de a fentebb említett játékokban, különösen az MGS-ben megvolt a megfelelő arány. Vajon a Death Stranding mozi vagy játék? Jó vagy rossz?
Milyen a Death Stranding?
Megosztó, mint maga Kojima. Nemrég sikerült végigvinnem olyan 28 órányi játékidő alatt és be kell valljam...vegyesek az érzéseim. Nem is jó, de nem is rossz. Tényleg beváltak az aggodalmaim, mert egy sétaszimulátort kapunk, de megvan ennek is a maga öröme.
Milyen a játék? Mint egy instagram modell. Szép, de unalmas. Gyönyörű a táj, a karakterek a fotórealista ábrázolás határát súrolják és a sztori nagyon érdekes. Van szó az élet és halál kapcsolatáról (testről és lélekről), vallásról, egységről, történelemről. Viszont, annyira rosszul van tagolva a cselekmény, hogy nem csodálnám, ha az emberek többsége lerakná a játékot a sztori negyede után.
Az eleje beindul, majd jön egy borzasztóan lassú és ismétlődő rész, ahol konkrétan nem történik semmi órákig. Aztán egy kis sztori jön, majd ismét az unalom. Aztán a játék 70% után annyira felgyorsulnak az események, hogy olyan 4-5 fejezet konkrétan be van darálva és az unalmas játékmenetet felváltja a mozi élmény. Csak az utolsó átvezető olyan 1-2 óra.
Ugyanis, játéknak unalmas.
Hiába szép a táj és minek a remek sztori, ha a lényeg elvész? Az egész játék során hologrammoknak kell küldeményeket cipelnünk. Olyan 10 óra "munkaidő "után ez már megalázóan primitív és értelmetlen lesz. A dolgokon ezért próbáltak variálni és ezért le a kalappal.
Az irányítás nem is olyan egyszerű. Unalmasabb lenne csak mennünk a semmibe, ezért külön gombokkal tarthatjuk meg egyensúlyunkat, amire NAGYON gyakran szükségünk is lesz. Ugyanis, minden egyes terepváltozást Sam megérez különösen akkor, ha nagyon megpakoljuk csomagokkal. Máshogyan, más tempóban sétálunk sík, mind latyakos felületen. A táj gyönyörű és a véletlenszerűen elhagyott csomagok vagy nyersanyagok kicsit feldobják a játékmenetet, de ahogy előbb írtam; több óra játék után a fene akar majd még több időt tölteni hologrammok elveszett megrendeléseinek teljesítésével. Hiába kapunk segítséget az utazásunk során, a "sehová vezető út" megmarad.
A nyitott világot feldobja még az "öszvéreknek" nevezett kis csoport is, akik arra szakosodtak, hogy elveszik a fellelhető csomagokat. Igen, a miénket is, ha a területükre tévedünk. A játék elején ez baromi izgalmas tud lenni. Amikor nincs segítségünk, speciális tárgyunk, csak a két lábunk és az akarat. Kapunk majd egy feladatot, hogy vissza kell venni tőlük valamit, ami a miénk. Ez tényleg izgalmas volt, mert túlerőben voltak. Mi dönthetjük el, hogy akcióval, vagy lopakodással közelítjük meg őket. De később, csak átszaladunk rajtuk.
Lopakodás. Az van benne, de az is unalmas és kiszámítható.
Nagyobb esőzések alatt (nem spoilerezek), megjelennek a BT-nek nevezett láthatatlan lények. Kicselezni úgy tudjuk őket, hogy lassan mozgunk és alkalmanként visszatartjuk a levegőt. És ezzel le is van tudva a dolog, mert olyan könnyű, hogy említést sem érdemel. Ha elkapnak, akkor sincs gond, mert az ekkor aktiválódó Boss harcot ki is kikerülhetjük. Később, ezeket is megölhetjük egy gombnyomással.
A legjobb tanácsom, hogy fogj egy járművet és tolasd ezerrel, még a havas hegynek felfelé is. És ez nem jó, nem vicces, hanem unalmas. Amint elérhető lett a két vagy négykerekű jármű, még a köves utakon is azzal mentem, mert időt spórol. Nem érzem az örömet, amikor 30 perc séta után egy hologram megdicsér, majd elküld még 30 percre lévő másik csomagért egy 3. félhez. Majd közben találok pár elveszett tárgyat, amit vagy rábízok egy másik játékosra, vagy magam juttatom el egy 4. vagy 5. félnek. Nem lövöm le a poént, de lesz egy annyira bosszantó "küldetés", hogy majdnem leraktam az egészet. Persze nem mindegy, milyen állapotban érkezik meg a csomagunk és lesznek olyan feladatok is, ahol a csomagot nem érheti víz, nem sérülhet XY%-ot, ami próbál dobni a dolgokon egy kicsit.
Élő világ
Legyen egy kis pozitívum is. Nagyon tetszik, hogy változik a világ, amit Mi alkotunk. Különböző építményeket húzhatunk fel, egymást segítve. Az egyik percben még átszenvedtem magam az egyik folyón egy csomag miatt, majd a másikban a közelben valaki lerakott egy hidat. Sőt, az én végigjátszásomban összehoztunk egy szép hosszú utat az egyik legveszélyesebb területen, ami rengeteg időt spórolt. Ez egy nagyszerű érzés és a játék magja ekkor érződik igazán.
A baj csak ott van, hogy pár év múlva, ha mindenki továbblépett rajta (vagy nem lesznek szerverek), akkor az online funkció használhatatlan lesz. Offline, pedig iszonyúan megnehezíti a haladást, mivel szó szerint talpalni kell mindenhová.
Metal Gear Stranding
Azért Kojima nem tudja lemosni magáról a múlta, minek is. Majdnem egész életében 1 franchise tartozott alá, gondolom meg is van a hatása. Sam eléggé Snake-re ütött. Ahogyan hordja a haját, kevesebbet beszél és sokat kérdez vissza, de még a hangja is hasonlít, mindannyiunk kedvencére. Mély, kicsit erős dohányos hatást kelt. A vicces az, amikor Norman Reedus elfelejti kit is játszik és egyes jelenetekben az eredeti hangján szólal meg. Sam irányítása, mozgása is hasonlít Venom Snake-re. Csakúgy, mint a bosszantóan ismétlődő küldetések is.
Hasonlóképpen a karakterek viszik előre a cselekményt. A Boss harcok is egyeznek. Nagy, lassan mozgó ellenfeleket kapunk, mintha egy Metal Gear ellen küzdenénk. Néha, persze emberekkel is fel kell vennünk a harcot, akiknek emberfeletti képességeik vannak. Az egyik utolsó Boss harc pedig majdnem 1-1-ben le lett másolva az MGS4-ben látható Ocelot elleni ökölharcról.
Bár a nagyszabású csavarok hiányoznak a történetből (van, de kevés), de a színészi játék jelentősen kárpótol. Az összes színész zseniális! Nekem leginkább Mads Mikkelsen tetszett, aki jól hozza a zavarodott, kétségbe esett alak figuráját. A reménytelenség és küzdelem eszméletlenül élethűen tükröződik minden egyes mondatában. Viszont, mint mindent, ezt is a játék utolsó negyedében látjuk. A sztori akkor indul be és a játékmenet akkor lesz tűrhetőbb. Addig marad a vontatott és ismétlődő játék és kézbesítés a hologrammoknak.
Szerintem egy kisebb költségvetésű, indie játéknál megengedőbbek lennénk.
De egy nagyszabású, teljes áron árult játéktól én legalábbis többet vártam. A Death Stranding nem más, mint egy mozifilm-szerű játék, amiből hiányzik a játék rész. Ha nem vagy vevő a lassú, monoton, ismétlődő játékmenetre, csakhogy haladjon a sztori, akkor inkább nézd meg Youtube-on az átvezetőket. Egyesítettem Amerikát, végeztem a fő küldetésekkel és nem érzem azt a jutalmat, elismerést, amire több évet vártam.
Igaz, nem a szívem csücske a Death Stranding és többet nem fogom elővenni. Viszont, jó látni, hogy a Konami-láncok nélkül mire képes Kojima. Első megmozdulásnak nem is rossz és bízom abban, hogy még lesz idő, amikor leesik az állunk!
Ha Te is mindenhol ott vagy, akkor valamelyiket tedd meg:
➡️ Facebook: Nyomj egy Like-ot a Konzol Junkie Facebook oldalára
➡️ Insta: @ziivagyok
➡️ Youtube: Konzol Junkie
➡️ Twitch: Ziivagyok
➡️ Twitter: @ziivagyok
Együttműködési lehetőségért keress fel a konzoljunkie@gmail.com címen.