30 perc, 1 lövés, örök élmény. Csak ennyi jutott ebből a fantasztikusnak ígérkező játékból. De mégis, milyen lesz?

Bevallom, hadilábon állok a remsterekkel és remakekkel. Nemcsak azért, mert a többség egy gyors pénzszerzési forma; hanem azért is, mert nem mindig adnak új élményt. Persze, jó játszani a jelenlegi gépen a régi klasszikusokkal, és sokszor ismerhetünk meg új szériákat is (nálam a Sly Cooper pont ilyen), de ezzel ki is fújt a dolog szerintem. Igaz, vannak gyöngyszemek, mint a Metal Gear Solid: The Legacy Collection (remaster), vagy a Resident Evil 1 (remake) és helyzetek, amikor elengedhetetlen egy ilyen játék elkészítése. Ilyen esetekben jó látni azt, hogy volt a dolognak "lelke". Nem pedig egy újabb "nincs mit kiadnunk" projektről van szó.

A Resident Evil 2 is pont a jó kategóriába esik. Kellett, mint a falat kenyér, mert a PS1-es játékok többsége elég csúnyán korosodik. Nem beszélve arról, hogy akik akkoriban voltak gyerekek, ma már keresőképesek és szívesen nosztalgiáznak, netán új élményt élnének át a régivel párhuzamosan. Pár éve a Resident Evil 2 remaster egy ártatlan fan projekt volt, amit Youtube-on követtem. Persze hamar le is lőtték azt, így tudni lehetett, hogy terveznek valamit a címmel, ami egy remake lesz. Így csak azt vártam, mikor is fog magáról hallatni.

Tegnapig csak videókat néztem róla, majd sikerült a demóval játszanom és meg kell mondjam...wow! Így kell csinálni!

A demó alapján a játék magja maradt a régi, ám a szokásos Resi-féle ráncfelvarrás miatt majdhogynem egy új terméket kapunk. Ismerem ezt a részt mégis, totálisan új élményt nyújtott nekem. Fantasztikus érzés az újrahúzott grafikával (valódi 3D-ben) mászkálni a realisztikusra és korhűre sikerült zombik között az átrendezett őrsön. A sötétség majdnem mindent belep és legjobb barátunkká nem is a fegyver, vagy a józan ítélőképességünk válik, hanem a fény. A demó a rendőrségen játszódik, amin azért elég sokat változtattak. Eltorlaszolt bútorok, félig elkészült folyosók vesznek körbe és sok új játékmenetbeli újdonsággal találkozhatunk. Számzáras ajtók, bekerültek a Resi 3-ból ismert pisztolyporok keverése, a nyitott ablakra tehetünk deszkát (mert a zombik ömlenek amúgy), vagy maga a zseblámpa is eddig ismeretlen volt.

Fantasztikus látni, ahogyan az apró fény is megtudja bontani a sötét környezetet és látszanak a vérfoltok, vagy a por a levegőben, ami leginkább az átvezetőkön látszik. A zombik nemcsak élettelen deszkaként viselkednek, hanem ösztönlényként, akiknek elsődleges célja az élelemszerzés (vagyis minket megkajálni). Annyira elsődleges célja, hogy egyes...kövér zombik még az automatát is molesztálták. Amikor belépünk a szobába nemcsak ránk várnak (elérsz X pontra, majd aktiválódik X viselkedés), hanem úgymond saját akarattal cselekednek. Keresnek minket, amiket nem szégyellnek zavaró hangkísérettel jelezni is. Az élettelen szemükben megcsillanó  fény, vagy amilyen módon a fegyverünk torkolattüze bevilágítja a szobát, annyira rémisztő és magával ragadó, hogy beszippantva érezhetjük magunkat a cselekményben. Azok a drága zombik még megtanulták kinyitni az ajtót is, így sosem vagyunk egyedül. Szerintem a legtöbb munka velük volt. Sebzésmodellt kaptak, ami annyit jelent, hogy majdhogynem életszerűen sebződnek. Leesik a kalapjuk, levágható a lábuk vagy karjuk, vagy a gyomruk szétmetszhető. Nehezen halnak meg. Több kísérlet után is kúsznak-másznak, vagy hörögnek utánunk. Ezért a kés jó barátunk lesz, amivel szabályosan betekinthetünk bárki gyomorműködésébe (szó szerint).

Egy komolyabb átvezetővel találkoztam, ami nagyon életszerű volt. A sérült Marvin most a főcsarnokban kapott el minket. A sérülése jól nézett ki, bőre elsápadt sőt, szeme síráshoz közeli állapotban csillogott, ami megragadott. Kellemes látni, hogy ebben a konzol generációban van olyan játék, ahol az emberek arckifejezése nem lesz rajzfilmszerű. A karakterek is realisztikusra sikerültek. Leon fiatal arca és karaktermodellje nem hasonlít valami karikatúrára és lefogadom, hogy a hajával volt a legnagyobb meló, mert látszik, hogy jó sampont használ! Bár bevallom a vörös hajú, kicsit nyápicabb Leon nekem nagyon hiányzik ebből a részből, de a vicces megszólalásokat itt is megkapjuk tőle.

A hangokról is illik megemlítést tennem, mert az egész élményen hatalmasat dobnak. A zombik hörgése és szürcsölése, karakterünk cipőjének kopogása az üres szobákon növelik az élményt. Mész, majd a hangok alapján megpróbálod megítélni mi lehet mögötted, ha egyáltalán a közeledben van. Majd azon aggódsz, hogy akárhol is van az a valami, ne jöjjön még közelebb. Bár a zenei aláfestés, ami az akciójeleneteknél jelentkezett, engem zavart. Mégis, Leon trappolása, a zombik kúszása és morajlása magával ragadó élmény volt. Sőt, az ajtót és ablakot beverő zombiktól össze is rándultam.

Az irányítás nem bonyolult, az ajtókat könnyen lehet nyitni, a fordulás is gyorsan megy. Igaz, hiába van eléggé távol a kamera, nekem okozott egy kis nehézséget a szűk folyosókon való könnyed reakció. A zseblámpát a karakter a kezében tartja, ami a szűkebb folyosókon fordulás közben fog egy kis zavart kelteni. A menük elérése és reagálása gyors, ám elsőre lebutítottnak tűnhet, mégis jól használható. Resi 7-re emlékeztet, így sokaknak csípőből jön majd a dolog. A térképért külön hála, hogy átformálták. Egy másik hiba a célzással volt. Nálam sokszor ugrott egyet a célkereszt, amikor hirtelen próbáltam célozni de lehet, hogy ez szándékos. Amúgy ha célra tartunk, pontosabban lehet leadni a lövést. 

Kellemes elegye a modern epizódoknak és külön öröm, hogy nem épít szemtévesztően a nosztalgiára. Új élmény, amit a veteránoknak is meg kell szokni. Nem lehet többet írni róla, mert az első benyomás olyan jó volt az apró hibáival együtt, hogy nemcsak azoknak lesz kellemes, akik nosztalgiáznak hanem azoknak is, akik sosem játszottak vele. Beszéljen belőlem a nosztalgia, de az ilyen projektek dobnak a kedvemen egy nagyot és visszaadják a hitem a mai játékiparba.

Egy videó többet mond el. Saját streamelt végigjátszásom megnézhetitek: