Személyes lista a 2017-ben megjelent játékokról. Melyik volt idén a legjobb, amire büszkén emlékezhetünk akár 10 év múlva?
Elég nehéz listát úgy összehozni, hogy megannyi választásból csak néhányat lehet említeni. Próbáltam egy személyes élményeken alapuló rangsort írni úgy, hogy mindegyik gép szerepeljen, és mindegyik játéktípusból csak (vagy legalább) egy legyen fent. Tudom, sokan fogják hiányolni kedvenceiket:
5.
Egyre gyakrabban hangzik el az a strófa, miszerint a lineáris játékmenetben és a sztori vezérelt játékokban lassan nincs jövő. Erre jócskán rácáfol ez a kicsit rövid, de annál nagyszerűbb művészi alkotás. Az őrület lépcsőfokain haladva egyre mélyebben lépcsőzünk le, a pszichikai pusztulás, és téboly meseszerűen ábrázolt bugyraiba. Egyedül vagy, mint a mentális szakadék, és a való világ közti egyensúly megteremtésének istene, a múlttal való szembenézés jövőjének alanya.
4.
Kevés játéknak sikerül a manapság elterjedt "Dark Souls-szerű" jelzőt elérnie, nemhogy elkülönülni tőle. A Team Ninja képes volt egy olyan játék megalkotására, ami sokak számára a fentebb említett címnél többet jelent, és azt a hard-core réteget megfogni, akik imádságba foglalják ezt a játékot.
3.
A süllyesztőből a mennyekbe. A végtelenségig elhúzódó fejlesztési idő megtérült, ugyanis a Cuphead valami más. Valami olyan, ami reményt adhat a játékosok és fejlesztők számára, mert lehet ezt másként is csinálni. Lehet valami képzőművészeti, miközben a tömeg számár egyszerű, és feldolgozható. A 20. századi elemek és látványvilág összemosható a modern kor elvárásaival, miközben olyan interaktív élményt nyújt, amire emlékezni fogunk; különösen a nehézség és hangulat miatt.
2.
A Nintendo nagyot kockáztatott az új gépével, a Wii U bukása után. Nem beszélve arról, hogy Mario egy kicsit később érkezett meg hozzánk. Megérte várni, mert a megszokott tonnányi újítással és egy elegáns kalappörgetéssel olyat kaphat a játékos, amitől "megszállottá" válik. Talán a Super Mario 64 óta nem kaptunk Olasz barátunkból egy teljes értékű, fűszeres szeletet, amitől sokáig jól lakunk.
1.
Trendek jönnek, és mennek, de köztük kevés marad említett. Az AAA open world-játékok talán lassan egy kaptafára épülnek, miközben a fogyasztók valami másra vágynak. Valami pluszra, amit a Horizon nagyon talált. Az első olyan nyitott világú játék, amiben a világ szót ki lehet emelni. A látvány, az környezet mind egy magával ragadó univerzumot alkot, miközben a hozzá hasonló játékok hibáin javít! A remasterekkel a Sony egyfajta biztonsági játékot játszik, de ha kapunk legalább 1-1 ehhez hasonló játékélményt, akkor jöhet 10 remaster is egy évben. Ha csak egy csillag van az égen, az legalább ékes.
Ez szerintem egy borzasztó év volt. A közéleti feszültségek robbanásszerű megugrását már a gamer-szféra toxikussá vált komment falain is tapasztalni. Láthattuk az ipar fejlődésének árnyoldalát, ami nem kecsegtet sok jóval, legalábbis első látásra. A cégek kapzsi hozzáállása, a játékosok talán túl magas elvárásai, a játékok egysíkúságának másolatai, mind negatív példaértékűek. Ilyenkor kell összeállítanunk egy szubjektív listát, miért is vagyunk hálásak, miért jó játékosnak lenni...mert jó...még idén is jó volt...
(A bejegyzés eredetileg a Gamer365 oldalán jelent meg)