Egy sajátságos mód megírt teszt a kalóz Assassin's Creed-ről.
Az átlag, szárazföldi kutya nem is gondolná, hogy a kalózok milyen komplex, és esetenként mély motivációval is rendelkeznek. Megragadnak a mondákból hallott fél lábú és szemű, rum vedelő társaimnál, akiknek esetenként a vállán pihen egy papagáj. Ócska sztereotíp nézetek. Mi ennél többek vagyunk, komolyabb szándék vezérel minket, komolyabb kalandokban veszünk részt.
Először nem is gondoltam volna, hogy Havanna, vagy éppen Kingston ilyen gyönyörű tud lenni első ránézésre. A nap mindig süt, rum is van elég, az emberek jól érzik magukat. Alkalmi munkát is találni, asszaszin megbízások keretén belül, ahol az igazság tőrét szúrom a gazemberek szívébe. Ha nem éppen az egyik kocsmában verek össze valakit, aki csúnyán néz, vagy éppen pénzem játszom el információért, akkor kincsesládákat gyűjtök a nagy vagyon reményében. Néha unatkozom. Unatkozom, mert sokszor ugyan azt kell csinálnom nap, mint nap. Ládákat gyűjtök, Maja titkokat tárok fel, kalózdalokat kutatok és sorolhatnám. Esetenként követnem kell az áldozatom, de ezt is túl könnyűnek és unalmasnak találom. Habár a táj és a tenger gyönyörűsége kárpótol ezért jócskán, nem beszélve a felfedezni való szigetekről és a tonnányi hajózási időről. Kihívásokra vágyom!
Habár tombol a rasszizmus, egyik fogságom alatt megismertem egy fekete rabszolgát, Adéwalét. Ugyanolyan csibész, mint jómagam, így hamar megtaláltuk a hangot egymással és nem is kellett sok, hogy eltulajdonítsunk egy hajót magunknak. Nem ellenkezett, a kapitány én lettem, ő pedig jobb kezemmé avanzsált. A vele és másokkal való beszélgetés során sokat megtudok dolgokról, legfőképpen az arcukon árulkodó érzelmek sokaságáról. Akárcsak egy színészi előadást látnék. A szigeteken összeverbuvált, semmirekellő kalózokból áll a legénységem. Minden alkalommal, amikor a fedélzetre lépek, ujjonganak, hiszen jó kapitányuk vagyok. Hajókat fosztunk ki, vagy csak mókából megtámadjuk őket, hajótörötteket mentünk, vagy éppen cápákra vadászunk a megélhetés miatt. Hosszú az út sokszor, és a nap is tűz, így elég sokat éneklünk. Nem mondom, gyakran elragad a hév, és a legénység tagjaival együtt dúdolom a dalocskákat. A jókedv nem örök. Gyakoriak a viharok, melyekből elég nehezen lehet kikeveredni és halálfélelmünk van. A legénység tagjainak száma, ilyenkor megcsappan, nem beszélve a hajó épségéről. Irány a legközelebbi sziget kereskedelmi okok, illetve a hajó javítása miatt. Árbócot fel, jó a szélirány! Semmi gond. Kifosztásra ítélt Spanyol hajók mindig lesznek, majd az embereim onnan pótlom, és még zsákmányra is szert teszünk. Hiába a körözési szint, bárki lefizethető. Hiába a lezárt terület, vagy az ellenség fennhatósága alatt álló szigetek, semmi nem állíthat meg utam során!
Rengetek kurafit ismertem meg, és a hajómat rá merem tenni, hogy van köztük olyan, aki bekerül a történelemkönyvekbe. Rengeteg izgalomban veszek részt, még a vadászatot is megtanultam, aminek főként új kellékek készítésénél veszem hasznát. Utam hosszú, akciódús. Szerencsére szárazföldön is kiélhetem képességeim az épületek segítségével, vagy éppen rejtekhelyekből támadva. Néha ugyan unatkozom, és lehetne egy két dolog más, de az élet mindig kárpótol a hibákért.
Tesztelt verzió: X360
Pontszám: 8/10
Képek forrása: gamerwithkids.com, blog.ubi.com
A cikkem eredeti megjelenése: 2013 szeptember, gamer365.hu
