Hamarosan megjelenik az ezer éve várt Crash remaster. De mit kell tőle várni, és mit jelenthet számunkra?
Nemrég játszottam végig az első három részt és még mai igényeimhez mérten is, igencsak megállja a helyét a széria. Na, jó, az első rész nem, de a többi nagyon is! Nem csak a 90-es évek iránt érzett nosztalgiája pötyögi le ezeket a sorokat. A vibráló színek, szolid grafika, a platformer-élmény és persze bugyuta Crash…imádom! Most, hogy egyre nagyobb igény kezd lenni a platformer játékok iránt jó is, hogy visszahozzák az első három részt újra húzva. Az eddig megjelent anyagok alapján igazi remaster lesz, és nem csak egy lusta „upscale”. Viszont van pár gondom vele.
A megjelent gameplay videókon eléggé látszott, hogy a motor nem feltétlen a vibráló színekre épít, mert az egész játék szürke. Különösen bizonyos távolságokban egy szürke köd jelenik meg, ami eléggé lerombolja az élményt. Bár ezt a kifogást a shader effektek kiegyenlítik. Crash szőre olyan élethű, hogy megölelgetném a kis bugyuta lényt, aztán összetörnék a fején néhány dobozt. A karakterek rajzfilmszerűek, mégsem lépik át a komolytalanság határát. A technikai előre lépések miatt Crash mozgása most már tényleg rajzfilmbe illő. Mozgás közben nagyon jól néz ki a ruganyos, squash and stretch effektus igazán ideillő. A Crash 1 pályái végén a kihagyott dobozokat számláló „esés”, fizikai fájdalmat okoz Crash számára, akinek arckifejezése kommunikál. Bár a hangok félig-meddig maradtak a régiek, többnyire viszont megújulnak. A legtöbb hang szerintem elég lágyra sikeredett, főleg a dobozok összetörése hangzik kiscicát simogatóan puha.
Elvileg az irányítást egységesítik, így a Crash 1 összes ronda hibáját ki fogják javítani és hősünk minden részben azonos mozgást kap. És ez nagyon jó, mert az első rész nem a pályák miatt nehéz, hanem a mozgás miatt, ami sokszor idegesítően nehezíti helyzetünket. A legnagyobb gondom „amit elvileg javítottak”, hogy realisztikus árnyékot kap, ami a platformer játékoknál rossz. Amikor ugrunk egyik helyről a másikra, akkor a pontos célzás miatt egy „fake shadow” szokott megjelenni, hogy lássuk, hova érkezünk. Magyarán, egy ronda nagy fekete kör.
Utálom ezt a generációt, leginkább, mert egy remaster-generáció. Viszont Crash sárba tiprása és elegendő gyalázása után úgy gondolom, ez akár egy visszatérés jele is lehet. Az engine megvan, a reakciók pozitívak, majd az eladás eldönti. Mindenképp ránk fért egy kis felüdülés, és egy kis Crash. Nem beszélve arról, hogy a remasterek növelik az elköteleződés nagyságát.
Nyomj egy Like-ot a Konzol Junkie Facebook oldalára, és legyél te is Junkie!