Trendteremtőből, trendeket követő. Ez lett az új Resident Evil, habár valamit nagyon jól csinál.
Azt mondják nem az a kreatív, aki új dolgokat képes teremteni, hanem az, aki a meglévőkből alkot újat. Ha így nézünk az új Resident Evil játékra, akkor zseniális. Ha pedig teremtőként, akkor kevésbé az.
A 90-es évek egy furcsa évtized volt ahol még az MTV zenét játszott, felnőttek kisállatot hordtak a zsebükben, és a Tetris volt a legelső játék, amihez utazás közben nyúltak az emberek. Az évtized derekán jelentkezett be egy bizonyos Resident Evil játék, ami igazi vérfrissítést hozott a játékpiacra. Vérfrissítést, mert nem ez a játék volt a túlélő horror-kategória teremtője. Leginkább egy fiatal suhanc, aki nem félt a stílusával és újításaival magához vonzani a szemeket egy bulin. Az 1989-es Sweet Home, ami ugyancsak a Capcom érdeme, és a 92-es Alone in the Dark tette le az alapköveket.
Az első Resi játékok képesek voltak a fejlődésre, az újításra úgy, hogy szűkös fejlesztési idő állt rendelkezésre, mégis a kategóriája királya lett. Mégis, mint minden az életben, a széria kezdett elfáradni, mint egy évtizedekig tartó házasság. Ekkor egy 180 fokos fordulattal olyan nagyszabású és addig nem látott innováción esett át a játék, ami több mint egy évtizedig trendteremtő lett. Ez a Resident Evil 4. Persze később a Capcom próbálta a saját teremtményénél jobbat alkotni, de maximum csak egy gyenge utánzatra futotta. Aztán jött a mélypont, ahonnan szintén csak egy vérfrissítéssel lehetett felállni. Így született meg a Resident Evil 7.
Újítás ide vagy oda, nem ez a játék tojta a spanyolviaszt. Belsőnézetes horror játékokkal tele van az indie-szféra. Sőt, a horror elemeket is néhány fél órás indie játék jobban alkalmazza. Elhagyatott ház romos bútorai közt sétálva a sötétben valami deformált lény az arcunkba vicsorog, miközben egy kulcsot keresünk már klisé lett 2017-ben. Na meg a Capcom irodájában elég sokszor játszhattak a P.T. demoval. A sztori is ismerős lehet. A halottnak hitt csajunk küld egy üzenetet, mi pedig utánamegyünk egy gyanús helyre, ahol már első látásra tudjuk, hogy itt csak baj történhet. Ismerős a sztori? Nem lövöm le honnan nyúlták.
Welcome to the family, son!
Az elhagyatott házban élő pszichopata család egy nagyon jó adalék. A sztori több szálon fut, de mégis a főszerepben a „család” áll, akik 1-1 pályaterületet és bosst jelképeznek. Fantasztikus érzés, amikor a jól berendezett romos házban a padlórecsegést hallgatva próbáljuk megtalálni a tovább jutáshoz szükséges kulcsot, majd hátulról elkapnak minket és arcon vágnak. A pályatervezés a hangokkal kiegészítve mestermunka! A hatalmas házban amikor elbújunk és imádkozunk, hogy ne kapjanak el, csak az egyre hangosabb léptekre és a különböző helyről hallható kopogásokra leszünk figyelmesek. A folyamatos nyomás és a hangok miatt észre sem vesszük, hogy sokszor lesz olyan, amikor a ház ismerős szobáit századjára járjuk körbe, vagy ötpercenként rohangálunk vissza a jól megszokott mentésre alkalmas szobába. Visszatérő elem még a tematikus ajtókhoz (skorpió, varjú stb.) tartozó kulcsok keresgélése és a nagyon gyengén szereplő kirakósok. Valamint a kevés fegyver, a folyamatosan bővíthető kellékek helysége, amihez hozzáadtak egy nagyon jó item management rendszert.
A játék nagyon kötött, és végig vezetve vagyunk. Nem érhetünk el egy bizonyos pontot, amíg XY dolgot nem csináltunk meg, vagy nem aktiváltunk. Ha mindent a lista alapján sorban teljesítettünk, akkor jöhet az egyik családtag, mint a pályaszakaszt lezáró boss-harc. Nem vagyunk végig bezárva a házba, mivel a családtagok különböző (kötött) helyszínt képviselnek és az adott környezethez idomulva használják „képességeiket”.
Trash horror
A nagyobb pozitív dolgok mellett sok kicsi negatív problémával is találkozhatunk. A más játékokból való összeollózás elég érdekes eredményt szült. Az egyik pillanatban Alien: Isolation-ben látott mód bújunk el követőnk elől, a másikban pedig szörnyeket lövöldözünk, vagy éppen leszakadt lábunk után kúszunk. Csak úgy szakadnak az öngyógyító testrészek, a vér pedig eső módjára ömlik arcunkba, miközben a képünkbe vicsorognak, és láncfűrész hangja töri meg a csendet. Majd minden lángokban úszik és a vér csak úgy jön, és jön… Néha túlzásnak érzem és egyből egy Fűrész epizód jut az eszembe.
A ház folyosóit járva sokszor kell tárgyakat megvizsgálnunk, mert lehet, hogy egy tál aljában, vagy egy kép mögött lesz a tovább jutásunk kulcsa. Viszont nem minden tárgyat foghatunk meg. Elég érdekes, amikor egy asztalon van három kép, amiből csak egyet nézhetünk meg, ami mögött persze semmi sincs. A családtagokat leszámítva elég egysíkú ellenségekkel találkozunk, amiket nem is nehéz megölni, mert agyatlan masszaként csak felénk jönnek. Mindezt többnyire olyan sötétben, ahol zseblámpánk sem ér sokat, mert jó trendeket követőként a sötétség a legnagyobb félelem faktora a játéknak. Az egyik legnagyobb mulatság és sztorielem a VHS kazetták, amiket lejátszva új szereplők bőrébe bújhatunk. Ezek a kazetták a legnagyobb mesélő eszközök, mert a karaktereknek nincs tulajdonságuk sőt, főszereplőnk Ethan nem képes a trágár beszólásoknál többre, ami hatalmas csalódás.
Összességében egy nagyon jól összeollózott és kicsit tovább gondolt játék. Kevés köze van a szériához (tudd meg magad), és a nevet is maximum csak azért viseli, mert a készítők a marketing miatt a jól bejáratott névvel akarták eladni a kockázatos projektet. Ügyesen használ elemeket és a népszerűeket pedig jól egybesimította. Nem ez lesz a videojáték piac megmentője, de a szériáé igen. Nem eget rengető és nem kell magasztalni, viszont eddig a legjobb VR app!
Értékelés: 7,5
Ha úgy érzed örömet okoznál vagy Te is mindenhol ott vagy, akkor valamelyiket tedd meg:
➡️ Facebook: Nyomj egy Like-ot a Konzol Junkie Facebook oldalára
➡️ Insta: @ziivagyok
➡️ Youtube: Konzol Junkie
➡️ Twitch: Ziivagyok
➡️ Twitter: @ziivagyok
Együttműködési lehetőségért keress fel a konzoljunkie@gmail.com címen.